Versek és mondókák 2025/2026

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jó eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málnak, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!

Lévay Erzsébet: Farsang napján

Farsang napja eljött már,
kezdődik a jelmezbál,
zeneszóra vígan lép,
ring a tarka báli nép.
Nagy mulatság van itt ma,
ezerféle maskara
perdül-fordul, integet,
búcsúztatja a telet.

Szalai Borbála: A jelzőlámpa

Jelzőlámpa áll a járdán…
Csuda okos szerkezet!
Zöld szemével hogyha rám néz,
Azt jelenti, mehetek.
Ilyenkor én nem habozom:
Szépen el is indulok,
Tudom, hogy a túloldalra
Veszély nélkül átjutok.
Ám hogyha a jelzőlámpa
Piros szeme néz felém:
Megállok a járda szélén,
S nem indulok, de nem én!
Mert a lámpa figyelmeztet:
Átmenni most nem szabad!
Világító piros szeme
Jelenti a tilosat…
Okos az a jelzőlámpa!
Csuda okos szerkezet!
Éber szemmel ügyel miránk,
Hogy ne érjen baleset.

Hétvári Andrea: Szép zászlónk

A szép zászlónk három színe
Három szót vés be a szívbe:

Piros, fehér, zöld,
Ez a magyar föld.
A piros szín a hűségé,
A fehér a tisztességé.
Zöld az erdő, zöld a rét,
Boldog legyen ez a nép!

Mentovics Éva: Hóvirág

Hóvirágom, szép virágom,
véget ért a téli álom.
Patyolatos, szép ruhában
állsz a tavasz kapujában.
Cinke dalol fenn, az ágon,
téged köszönt, hóvirágom.

Dudás Eszter: Nyuszi

Egy kis nyuszi ugrik, forog,
De a hasa nagyot morog.
Répát keres, hol lehet?
Elfogyott, most mit tehet?
A kertbe így futott, szaladt,
Bizony csak egy répa maradt.
Foga alatt nagyot ropog,
De a hasa már nem kopog.

Én kis kertészlegény vagyok

Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

Én kis kertészlegény vagyok
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?

Kistornászok vagyunk mi,
szépen tudunk tornázni,
Előre-hátra hajolunk,
és utána fordulunk,
Karjainkat forgatjuk,
ujjainkat mozgatjuk,
jobbra és balra hajolunk 
és a végén tapsolunk.

Ilyen nagy az óriás,
nyújtózkodjunk pajtás, 
Ilyen pici a törpe,
guggoljunk le a földre, 
mérleg vagyok billenek, 
két kezembe súlyt teszek, 
óra vagyok ketyegek,
az oviba sietek.

Lassan forog a kerék, mert a vize nem elég, 
gyorsan forog a kerék, mert a vize már elég.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet,
Sósat, sósat jó ropogósat
Aki vesz annak lesz,
Aki nem vesz éhes lesz

Jákobnak volt hat fia,
Mind a hat csizmadia.
Simi, Samu, Sámuel,
Dini, Dani, Dániel.

Hej, Gyula Gyula Gyula,
Szól a duda, duda, duda, 
Pest Buda Buda Buda
Pattogatott kukorica

Cini cini muzsika,
táncol a kis Zsuzsika, 
Jobbra dől meg balra dől,
tücsök koma hegedül.

Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!

Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.

Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.

Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!

Dirmeg dörmög a medve
Nincsen neki jókedve
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz bent a barlangba.

Nincs szebb madár, mint a lúd, 
nem kell neki gyalogút,
Télen-nyáron mezítláb, 
úgy kíméli  a csizmát.

Szalai Borbála: Megérett a szőlő

Megérett a szőlő,
zamatos.
A hegyoldal végig
illatos.
Szomjas darázs fürgén
odaszáll,
szőlőszemből vígan
iddogál.
Levét mohon issza,
szürcsöli,
s közben egyre zsongja,
zümmögi:
- Mézízű itóka,
zamatos!
- Csak ne legyek tőle
kapatos!…
Hess, te darázs, innen!
Elég már!
Szőlőtőkék fürtje
Miránk vár!…
Gyorsan telnek kádak,
puttonyok –
prések alján édes
must csorog…
Szőlőfürt a tőkén
nem marad –
dünnyögnek a szomjas
darazsak…

Szervusz pajtás
Kukorica hajtás
Aki fogja kezemet
Húzza meg a fülemet

Szervusz pajtás
Kukorica hajtás
Aki fogja kezemet 
Öleljen meg engemet

Szervusz pajtás
Kukorica hajtás
Aki fogja kezemet
Pusziljon meg engemet

Seregély, seregély
Szüretelni ne segély!

Szabó Lőrinc: Falusi Hangverseny

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!
Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!
Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.
Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy „I-á!”
Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút.
Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.

Weöres Sándor: Őszi erdő

Kopaszok a fák, a bokrok
Erdő, erdő, hol a lombod?
Kopasz erdő kopasz fája
Szomorúan felel rája:
– Nemsokára itt a tél,
Lombomat viszi a szél.

Bal, jobb, bal, jobb,
lépteket hallok. (ütemre lépünk)
Így dübög az elefánt, (dübögünk a lábunkkal)
így oson a macska, (lábujjhegyen lépkedünk)
így szalad a kisegér, (apró, gyors léptekkel futunk)
így fut a lovacska. (nagyobb lépéssel futunk)

Levéltánc

Ring a levél jobbra-balra (jobbra-balra lépés csípőre tett kézzel)
Táncot lejt az esődalra (jobbra-balra lépés csípőre tett kézzel)
Forog körbe, csak úgy pörög (forgás)
Földre esik, s közben zörög (leguggolás és kopogás)
Süni cammog, észreveszi (guggolva észreveszi)
Télre bizony jó lesz neki (összegömbölyödés)

Csizmát húz a sündisznó
Almát szedni volna jó
Elballag a kiskertbe
Almát szed egy vödörbe
Beteszi a sütőbe
Jól belakik belőle

Németh Andrea: Őszi készülődés

Apró süni, fürge mókus
zeng a hangos varjú kórus.
Sürög-forog minden állat,
megvetik a puha ágyat.
Azt beszéli erdő népe,
készülni kell most a télre.

A fejem, a vállam, a térdem, a bokám,
a térdem a bokám,
a térdem, a bokám,
A fejem, a vállam, a térdem, a bokám,
A szemem, az orrom, a fülem, a szám.

Süni, süni sünike
Sétálgat az erdőben
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.

Bartos Erika: DALÁRDA 

Debreceni Nagyerdő,
Közepében etető.
Hét csipogó kismadár,
Odabenn a nyárra vár.
Legkisebb a királyka,
Vörösbegy a barátja.
Zöldike és cinege,
Mind a kettő picike.
Didereg az őszapó,
Vele reszket a rigó.
Jut még hely a verébnek,
Heten éppen elférnek.
Csipognak és csevegnek,
Minden magot megesznek.
Hét daloló madárka,
Csiripelő dalárda.

Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.

Almát szedtem
Meg is mostam
Fel is daraboltam
Be is kaptam
HAMM

Csiki Tímea: Mikulás története

Régen történt, több száz esztendeje,
hogy ünnepé vált Szent Miklós története.

Teltek a napok, hónapok, évek
de a napja a mai napig hatalmas ünnep.

Hogy ki volt Szent Miklós és miért ünnep a napja?
Figyeljetek gyerekek, fény derül az igazságra.

Hideg volt a nappal, fagyos az éjszaka,
Miklós püspök mégis az utcákat járta.

Szerette az embereket, figyelt gondjaikra,
A gyerekeket bőkezűen megajándékozta.

Élt a szomszédságban egy elszegényedett család,
Egy édesapa és három férjhez készülő lány.

Egy késő decemberi estén ricsajra kapta fel fejét,
Meghallotta a három lány hangos beszédét.

Azon vitatkoztak ki hagyja el a szülői házat,
hogy beteljesüljön legnagyobb testvérük álma.

Kihallgatván beszédüket, Miklós püspök az ablak sarkából
szaladt is rögtön, hogy adjon az adományból.

Még aznap este visszament titokban,
egy zsák pénzt hagyott letéve az ajtóban.

Lett is nagy öröm a szegény családban,
Csoda történt volna, vagy Isten ajándéka?

Egy év elteltével ugyanazon a napon
Szent Miklós püspök sétálgatott az utcákon.

Csoda vagy sem, higgyétek gyerekek,
Az ajándék ismét az ajtó előtt termett.

Hallották lépteit a rejtélyes embernek,
siettek meglesni, hogy megköszönjék a segítséget.

A hűvös ködben csak piros palástját látták,
Titok maradt ismét, hogy ki tett velük csodát.

Egy évvel később, december hatodikán,
Ruháit teregette a kandallóra a legkisebb lány.

Váratlanul egy marék pénz hullott a teregetett ruhákra,
Ismét visszatért a jótevő, kit oly nagyon vártak.

A sok arany között ott lapult egy érme,
melyet egy aranykereskedő adott Miklós kezébe.

Ettől kezdve már tudták, hogy ki a titokzatos segítő
Ki minden december hatodikán eljő.

Szent Miklós, Mikulás- minden ember segítője,
szeretet, hála, jóakarat megtestesítője.

Bódi Irén: Testrészek

Kerek fején
két kis füle,
orra, szája,
két szép szeme.
Vállacskákból
két kicsi kar,
hasa éhes,
enni akar.
Van két erős
lábacskája,
azon jár az
óvodába.

Az erdőben van egy ház (mutatja kézzel a háztetőt),
abban lakik a Mikulás (mutatja a fején a csúcsos sapkát).
A bajusza hófehér (mutatja a bajuszt),
a szakálla térdig ér (mutatja, milyen hosszú a szakálla),
a puttonya sokat ér (mutatni a vállára vagy a válla mögé),
sok ajándék belefér.

Serényen megy ma a torna, edzésben a szervascsorda! (Terpeszállás, oldalsó középtartás, alkarhajlítás
Üstökös nézd helyben jár: ő a vezér tudja már! (Helyben járás)
Nyakat fordít Íjas, nem kér érte díjat! (Fejfordítás jobbra-balra)
Hajladozik Csillag, legszebb lány a sorban! (Magas tartás, törzsfordítás)
Helyben fut ma Villám, leggyorsabb a pályán! (Helyben futás, térdemelés)
Nyújtózkodik Pompás, természete mókás! (Magas tartás, váltott karnyújtás)
Táncos lába csusszan, sasszézik a hóban! (Két lépés jobbra majd vissza)
Szökdécsel a Táltos, ő sohasem álmos! (Páros lábbal szökdelés)
Tótágast áll Ágas, ő a legjobb hátas! (Magas tartásban lehajolunk, majd vissza)
S közben Rudolf hol van? Sütit fal titokban! (Hasunkat simogatjuk) 

Lassan forog a kerék
Mert a vize nem elég
Gyorsan forog a kerék mert a vize már elég

Bartos Erika: Tükör

Tükör előtt álldogálok,
Elmesélem, amit látok.

Van egy orrom, van két szemem,
Van egy szám és van két fülem.

Homlokom és selymes hajam,
Itt az állam, itt a nyakam!

Nézd, amikor vidám vagyok,
Mosolygok egy ilyen nagyot!

Amikor meg bosszantanak,
Ráncolom a homlokomat!

Hogyha nagyon megijedek,
Félelmemben szám is remeg!

Néha pedig csodálkozom,
Szemöldököm is felvonom!

Hogyha viszont bánat érne,
Legörbülne szájam széle.

Ásítok, ha álmos vagyok,
Hamarosan elszunnyadok,

Lehunyom a szemeimet,
Éjszakára lepihenek. 

MEDVEVADÁSZAT

(váltott kézzel ütögetés a combon, mérőre)
Menjünk medvét vadászni?
Menjünk medvét vadászni!
Ninini, hát mit látok?
Itt egy híd! Menjünk át! Si-si-si-si.
Átértünk, menjünk tovább!
Ninini, mit látok?
Itt egy tó! Ússzunk át! úszó mozdulat, mérőre
Átúsztunk, menjünk tovább!
Ninini, mit látok?
Itt egy mocsár! Keljünk át! - cuppogás
Átkeltünk, menjünk tovább!
Ninini, mit látok?
Itt egy hegy! Másszuk meg! – kötélmászás sisi
Felértünk, nézzünk szét! - körbenézés
Szétnéztünk, menjünk tovább!
Ninini, mit látok?
Itt egy barlang! Menjünk be! 
Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. – halkan
Jaj, fogtam valamit!
Nagy a feje, nagy a teste, kicsi a farka, nagy a mancsa, hiszen ez egy medve!
Fussunk el!
Hú, megmenekültünk!

Dirmeg-dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz bent a barlangban.

Czeglédi Csilla: Jancsi bohóc

Itt a farsang, áll a bál, (magastartás)
Jancsi bohóc táncot jár! (két lépés jobbra-balra)
Cintányérját zörgeti, (kettőt tapsolunk)
A kalapját pörgeti! (magastartás, csuklókörzés)
Lábán kockás nagycipő, (helyben járás)
A zsebében kereplő. (kezeket a zsebbe)
Gyere te is táncba, (pörgés)
Jancsi csak azt várja! (szökdelés)

Megy a hajó a Dunán
Lemaradt a kapitány
Kiabál, trombitál
De a hajó meg sem áll
Leborul a rakomány!

Hétvári Andrea: Szép zászlónk

A szép zászlónk három színe
Három szót vés be a szívbe:

Piros, fehér, zöld,
Ez a magyar föld.
A piros szín az erőé,
A fehér a hűségé.
Zöld az erdő, zöld a rét,
Boldog legyen ez a nép!

Petőfi Sándor: Nemzeti dal (részlet)

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Czeglédi Csilla: Nyuszi - vigasztaló

Selymes fűben nyuszifül
Tapsifüles ott csücsül
Kezében jár az ecset
Hímes tojást festeget

Jaj! A festék kiborult
Nyuszi füle lekonyult
Sose bánd! Így lesz szép
Szivárvány hull szerteszét

Nyuszi fülét hegyezi.
A bajuszát pödöri.
Répát eszik: rop, rop, rop.
Nagyot ugrik: hopp, hopp, hopp.

Gazdag Erzsi: HOL LAKIK A HALACSKA?

Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska.
Tenger, folyó, kék patak,
lent lakik a víz alatt.

Vízben alszik, vízben kel,
vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
Buborék a labdáj

Kis tornászok vagyunk mi, szépen tudunk tornázni.
Jobbra balra hajolunk, és utána ugrálunk.

Hétvári Andrea: Lámpa lámpa

Lámpa, lámpa sötét várja,
Lobog benne Márton lángja
Űzzük el a sötétséget,
Varázsoljunk fényességet.
Fény, fény, fényesség,
Lesz belőle békesség.

Tóth Marianna: Négy kicsi gyertya

Egy kicsi gyertya,
Billeg az ágon,
Távoli dallam,
Csendül a szánon.

Két kicsi gyertya,
Alkonyi, fényes,
Láng tüze lobban,
Tánca oly’ ékes.

Harmadik gyertya,
Fényt hoz az éjben,
Rejtelmes titkot,
Súg a sötétben.

Négy kicsi gyertya,
Jöttödet várja,
Megváltó hajnalt,
Szívünkbe zárva.

Mentovics Éva: Csilingelnek az angyalkák (részlet)

Sok kis angyal csilingel,
itt van a karácsony!
Ők hozták a fenyőnket
fehér angyalszárnyon.

Magasan, a felhők fölött
öltöztették fánkat,
raktak rá sok tarka díszt,
s gyertyát is, vagy százat.

Csillagszórót aggattak rá:
csillogjon a szép fánk…
csilingelő csengőszóval
szálltak vele hozzánk.

Csanádi Imre: Hónap-soroló

Jégen járó január,
fagyot fújó február,
rügymozdító március,
április, füttyös, fiús,
május, május, virágdús,
kalászkonyító június,
kaszasuhintó július,
aranyat izzó augusztus,
szőlőszagú szeptember,
levélhullató október,
ködnevelő november,
deres, darás december

Dudás Eszter: Vacogó

Itt a hideg, fagy és jég
Sapka, kesztyű elkél még
A hópihe táncol körbe
Dér hullik a hideg földre
A sok tócsa meg is fagyott
Ugorj rá egy nagyon-nagyot!

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jó eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málnak, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!

Mentovics Éva: Télkergető

Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.

Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.


Tűnjön el innen
végre a tél,
ropja a táncot
aki csak él!

Jöjjön a napfény,
süssön le ránk!
Addig is együnk,
fogyjon a fánk!

Mentovics Éva: Hóvirág

Hóvirágom, szép virágom,
véget ért a téli álom.
Patyolatos, szép ruhában
állsz a tavasz kapujában.
Cinke dalol fenn, az ágon,
téged köszönt, hóvirágom.

Bolla Piroska: Tavaszi mondóka

Hüvelykujjam napsugár
Mutatóujjam kismadár
Középső ujjam lágy szellő
Gyűrűs ujjam zöld erdő
A kisujjam kikelet
Elűzi a hideget

Gyertek lányok a szőlőbe,
szedjünk diót a kötőbe,
piros almát a zsebünkbe,
dalolgassunk jó kedvünkben.

Diófa, diófa,
ugorj a dióba,
zsupsz!

Szalai Borbála: Megérett a szőlő

Megérett a szőlő,
zamatos.
A hegyoldal végig
illatos.
Szomjas darázs fürgén
odaszáll,
szőlőszemből vígan
iddogál.
Levét mohon issza,
szürcsöli,
s közben egyre zsongja,
zümmögi:
- Mézízű itóka,
zamatos!
- Csak ne legyek tőle
kapatos!…

Erdő, erdő, meseerdő,
benne mese 12,
itt kopogtat most is egy,
gyere gyorsan hallgasd meg

Kárpáti Tibor: Sárkánybál

Sárkányvárban sárkánybál van,
táncot járnak hétszázhárman:
zöld szárnyú, kék szárnyú, sárga,
vízi és tűzsárkány járja,
színes, szörnyű forgatagban
talpuk márványpadlón dobban,
szörnyetegek víg seregben,
tarkabarka förgetegben.
Sárkánykirály szája tátva,
rágyújt egy tüzes nótára,
lánya, Lángvirág, az édes,
éppen ma lett ezeréves,
felkérik egy sárkánytáncra,
pirul tizennégy orcája,
lába oszlop, karma sarló,
szikrát vet a márványpadló.

Réce, ruca, vadliba,
jöjjenek a lagziba.
Kést, kanalat hozzanak,
hogy éhen ne haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
ha hoznak, esznek.

Verseghy Erzsébet: Libanátha

Lúdanyónak könnye pereg, kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába, mezítláb ment óvodába.
Jó mamája borogatja, forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra, holnapután vasárnapra.
Hétfőn reggel korán költik, tó vizében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára, úgy küldik az óvodába.

Áj, báj, kecskeháj,
Jól bekenjünk,
Majd nem fáj!
Áj, báj, kecskeháj,
Ha meggyógyul, majd nem fáj!

Lackfi jános: Kézmosó vers (részlet)

Szappan, szappan habozzon,
kezemet jól megmosom.
Kívül-belül ujjamon
egy maszat se maradjon!
Hüvelykujjam, körmeim,
bacik búvóhelyein
sikálom, hogy ragyogjon,
és a csap alá tartom...

Télapóka juj, juj, juj,
az arcunkba havat fúj!
Szakállából szerteszét
rázza a sok hópihét.
Nem baj, nem baj,
ez a jó,
rázd a havat, Télapó!

Balla Piroska: Várunk Mikulás!

Égi ösvényen rénszarvasok járnak,
patájuk nyomán csillagok szikráznak.
Csilingel a csengő, megrakva a szán,
-Jó utat Mikulás, minden gyerek vár!

Luca napja csuda móka,
táncol, nevet egy boszorka.
Feláll egy nyikorgó székre,
onnan néz rá a vidékre.
mosolyog a fényen át, 
szórja a jóság csillámporát.

Ekete, pekete, cukota pé,
Ábel, bábel, dominé.
Csiszi Á; csiszi B, 
Csiszi-csuszi kompodé.

Kicsi vagyok, székre állok,
onnét egy nagyot kiáltok,
hogy mindnyájan meghalljátok:
Boldog új évet kívánok!

Gyúrom, gyúrom,
nagyon tapad.
Akkor jó, ha 
egyben marad.
Hátra viszem,
meglendítem,
jó messzire
elrepítem.

Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon,
Földig érő kucsmában,
Nyakig érő csizmában,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára.
Mindjárt megmelegszik.

Brumm-brumm vidám medve,
kora reggel jó a kedve,
köszön nekünk: Jó napot,
nyújtózkodik egy nagyot.

Téli napsoroló

Hétfőn ásít a medve,
kedden a barlangba menne.
Szerdán szánkózik a hegyen,
csütörtökön nem tudja mit tegyen.
Pénteken hóembert épít,
szombaton mézes pitét készít.
Vasárnap több dolga nincsen.
Készen van már bizony minden.

Dirmeg, dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
jobb most benn a barlangban.